Az internet korai időszakában a blogírás virágkorát élte: az emberek megosztották tudásukat, tapasztalataikat, véleményüket, mert a Google keresője megtalálta ezeket a bejegyzéseket, és elvitte az olvasókat az adott oldalra. Ez az olvasói forgalom sok esetben vevőket, megrendelőket, hírlevél-feliratkozókat hozott, tehát valódi, kézzelfogható értéket jelentett a tartalomgyártónak. Az egyenlet világos volt: ha értékes tartalmat írsz, jönnek a látogatók, és ebből üzlet is lehet.
Hány látogatót hoz az AI-kereső?
A helyzet azonban az utóbbi időben gyökeresen megváltozott az AI-alapú keresési módszerek elterjedésével. Az olyan rendszerek, mint a ChatGPT vagy a Perplexity, több tízezer oldal tartalmát dolgozzák fel, majd a felhasználónak egyetlen, összefoglalt válaszban adják át a lényeget – gyakran anélkül, hogy az olvasó rákattintana az eredeti forrásokra. Megdöbbentő adat, hogy például, amikor az OpenAI modellje 15 000 oldalnyi anyagból állít össze egy választ, akkor ezekből az oldalakból egy kap látogatót cserébe.
Az AI-kereső felfalja saját betevőjét
Ez az új helyzet felvet egy komoly kérdést: ki fog így a jövőben tartalmat gyártani? Mi motiválja majd a bloggereket, újságírókat, szakértőket, ha az erőfeszítéseiket a gépek ugyan feldolgozzák, de nem jutalmazzák figyelemmel, olvasóval vagy bevétellel? Ha az AI rendszerek „megeszik” a tartalmat, de nem küldenek vissza értelmezhető forgalmat, akkor előbb-utóbb elfogy az utánpótlás is. A digitális ökoszisztéma hosszú távú fenntarthatósága így komoly kérdőjellé válik – talán nagyobbá, mint valaha.
Rákóczi Piroska